1. |
Ezer Év
04:28
|
|||
|
Csillagport visz a tavaszi szél
Soha nem vész el, ami benne él
Száz történet légbe száll
Ahogy tompán szól egy fekete gitár
Fényes csillag, forró tűz
Ó, ez mi~ ehhez a helyhez fűz
Vége tán, vagy jön még valami más?
Édes érzés, tompa kín,
Ó, miért visznek erre vágyaim?
Szívem erre, elmém arra vágy...
Válaszút előtt állok,
Most talán ráhibázok
Melyik út visz a boldogság felé...
Fájdalom és a könnyek, többé össze nem törnek
Ez az én életem, nem kérkedem,
Megyek a cél felé
Hóvihart hoz a téli szél
Csak a jég és hó ami benne él
Beterít, és messze száll
Fuss, hát most ezen életed áll
Elvesztél de én megtalállak,
Még ha útjaink szét is váltak
Továbblépve egy új jövő felé
Évek múltak és álmok törtek
Újból mosolyogva nézlek téged
Fájó emlék nem kísért többé
Válaszút előtt állok,
Most talán ráhibázok
Melyik út visz a boldogság felé...
Fájdalom és a könnyek, többé össze nem törnek
Ez az én életem, nem kérkedem,
Csak megyek a cél felé
Szállok a széllel, mint egy falevél
Ó, elszáradok, ha több eső nem ér
Úszok az árral, mint egy liliom
Ó, évezredekig tart ez, jól tudom...
Ezer éve már, itt vagyok vétkesen
Mégis érzem azt, hogy létezem
Várok még, nincs bennem félelem
Várok rád, gyere velem!
Itt vagyok, mindig is itt leszek
Akkor is, ha néha elveszek...
Fájdalom, ó, mit tegyek
Add, hogy önmagam legyek!
|
||||
2. |
Farkaskönny
04:50
|
|||
|
A végtelen szirteken
Egy magányos farkas áll éhesen
Itt maradt, mert elszaladt
Az otthonától végleg elszakadt
Csak önmagában bízhat, mindenki elhagyta
Egy zord ölelés, mi maradt az útra
"Többé vissza ne térj", ezt hagyta rá,
Akiért nemrég az életét adta
Fájdalmas vonyítás, a telihold megreng
Büszkesége már rég a porba veszett
Barna szemében a fájdalom csillog
Élete virágján nincsenek már szirmok
Kapott sok szépet, olyat, mit soha nem remélt
Mégis kiűzték belőle a tüzes szenvedélyt
S amint a Nap letűnt a horizonton
Újat keres abból, mit úgy hívnak, 'otthon'
Rég volt már, egy messzeség
Mikor megismerte kedvesét
Dolgozott, csak érte élt
Mindent megadott neki, mit kért
De viharfelhők jöttek, elmúlt a forróság,
Mi összekötötte az ifjú párt
Ő mindent megtett volna, életét adva
De ki lett adva az útja
Fájdalmas vonyítás, a telihold megreng
Büszkesége már rég a porba veszett
Barna szemében a fájdalom csillog
Élete virágján nincsenek már szirmok
Vágy... a széllel száll
Nincs több határ
Nincs más az létben, mi eltörli könnyét
Egyedül tölti az összes estét
Mikor csak ül és a Holdat nézi
A fényben felfedezni kedvesét véli
Fájdalmas vonyítás, a telihold megreng
Büszkesége már rég a porba veszett
Barna szemében a fájdalom csillog
Élete virágján nincsenek már szirmok
|
||||
3. |
Endsequence
03:36
|
|||
|
As the Sun sets for the last time
I look back to the past
Maybe you are still here
Holding my bare cold hands
Years passed away
With so many tears
But the memory keeps reminding me
All the joy you gave me
Never more, this is the end for now
I'll take my rest
Every smile and every painful thought
Now has to end
Sometimes when the Moon fades
Embraced by the dark clouds
I see you in a black shape
With all you left behind
We're cast away
Destiny's tool
But the memory of recalling you
Leaves everything destroyed
|
||||
4. |
Farewell
05:48
|
|||
|
The pointless agony that I've been taking
Far away from this world without meaning
You've played with me and my heart for the last time
What do yo think? It's not a victimless crime!
Nothing I did was ever fine...
Please forgive me now
Take a look at me for the last time
Time to say goodbye!
I'm between two fires in blazing madness
Escaping from you with screaming silence
Please understand what I feel inside
You were the one who killed the naive child
Nothing I did was ever right...
Please forgive me now
Take a look at me for the last time
Goodbye!
|
||||
5. |
Nightshadow
04:31
|
|||
|
The creatures of the night are drawing my fate
Sentenced to sacrifice the souls in the shade
Empty, glassy eyes piercing through my veins
Until the Sun burns up the last man in this place
The shadows crawling on the
Pavement of the street
Trembling in the freezing
Hailstorm through the crown of trees
Agony of silence
This numbness petrifies me
Arrival of sirens
Disciple, sacrifice me!
Embracing the blackened cloud
In false integrity
Squeezing one last drop
To feed gaia for the last time
The creatures of the night are drawing my fate
Sentenced to sacrifice the souls in the shade
Empty, glassy eyes piercing through my veins
Until the Sun burns up the last man in this place
This is the prison where
We keep our stray Specters
Haunting from the abyss,
Lurking after fallen angels
Embracing the blackened cloud
In false integrity
Squeezing one last drop
To feed gaia for the last time
|
||||
6. |
Érezd Át
04:10
|
|||
|
Mondd, hogy miért mentünk mi együtt
A közös úton évekig?
Miért mondtad, hogy mindörökké,
S törted össze álmaim?
Mondd, hogy miért néztünk az égen
Csillagoknak fényeit?
Mondd, hogy miért ígértél híven,
Miket tettél, s lett ez így?
Most már érzem, ez fájdalom
Várnom kéne de nem állhatom
Még látom, fényként szolgál a Hold
Vágyaim szállnak az árnyakon
Itt állok rombadõlt álmokon
Könnyem megcsillan az arcomon
Hát mondd el, hogy mi mindent tettem
Ellened, mert nem tudom,
Mondd el, hogy most mit kéne tennem
Hogy megértsd, ez fáj nagyon
Lassan elmúltak az évek
S egyre láttam magamon
Hogy mostmár jól ismerlek téged
Elég volt, ezt vállalom
Én értem, miért félsz most már (félsz most már)
Talán, mert látod: egyedül maradtál
Ne harcolj, nincs értelme már (rég nincs már)
Élj hát tovább, érezd át mélyen a magányt…
|
||||
7. |
Megabájt
05:23
|
|||
|
Öt éve számtalanszor vártam én terád
Kerestelek mindenhol a nagy ûrön át
Sötét és jéghideg az élet nélküled
Robotkét senkitõl sem kapok új szivet
A rozsda felemészti áramköreim
Elektrolitban úsznak gépzsír-könnyeim
Kis szikra lelkemben szép lassan lángragyúlt
Egy ócska selejt lettem, ki semmit sem nyújt
Számítok rád, [itt várok Rád] szemlencsém
már rosszul fókuszál [rég nem lát]
bádog testem minden chipje
már rég nyolc biten muzsikál [elhalt a tánc]
próbálom még, hogy megtudd
szívem érted kalapál [csak Érted él]
csak kérlek hagyd, hadd érintsem
az arcodon azt a mega bájt [annyira fáj]
Arcod behorpadt, ujjaim félénken simítják a sok repedést
Légy az enyém, s talán majd kapunk egy új olajcserét
Kérlek, ne hagyd, hogy ócskavasként érjen utol a temetés
Addig is várom, porfödte roncsként leheljen rám a zord feledés.
|
||||
8. |
Tizenhárom
05:07
|
|||
|
Egy vörös szõnyegen, mint szédült õrült
Ülök és készülõdök, szívem sérült
Innék talán egy kortyot a jégverembõl
Kibírom tán de a láng rég megtört
Fáj nagyon az érzés, hogy nincs már
Pedig tudod jól, hogy több nem jár
Tudod, nem is kérdeztem még
De te vállalnád tán az éjfeketét?
Tizenhárom szál gyertya
Léleknek tüzes gyolcsa
Tizenháromszor hittem
El azt hogy itt minden rendben
Tizenhárom szép emlék
Mind itt lebeg, mint életkép
[egyszer tíz s egyszer három]
Õszintén nagyon bánom
A reggel ködös búja nem nyújt áldást
Versként megfogalmazva minden ártást
Otthagyom hát, így még lehet tán változás
Összegyûrve végzem folyton folyvást
Eltakarom kínom, te hitvány
Hisz érzed jól, hogy több nem jár
Talán, nem is éreztem még
Ilyen sejtelmes, gonosz éjfeketét
Tizenhárom szál gyertya
Léleknek tüzes gyolcsa
Tizenháromszor hittem
El azt hogy itt minden rendben
Tizenhárom szép emlék
Mind itt lebeg, mint életkép
[egyszer tíz s egyszer három]
Õszintén nagyon bánom
|
||||
9. |
The Day She Left
04:37
|
|||
|
You try to stay alive
With your wishful thinking
You're tryin' to sleep tonight
But your eyelids just not closing
Do what you have to do
How daredevil might it be
Still blinking like a fool
This might be neverending
She tries so hard
And yet she's so beautiful
Her deep brown eyes
A lovely fire glows inside
Melting his heart
As she looks deep into his soul
But now she's gone
Kissed him as gently waved goodbye
Take care of yourself
Stay out of trouble my dear
I'll be awake
Waiting for you
The day she left
Sunrays couldn't pierce the clouds
The day she left
Made a deep cut on two souls
The day she left
I could swear it was for good
The day she left
He just couldn't break through
She cries so hard
Shouting never lets her sleep
It's past midnight
The bass is banging in her heart
"No way back now
There are still many months to bear
Maybe they'll die
And then I won't have to suffer"
Don't let them reach you
Don't let the cruelty get through
I'll be awake
Praying for you
|
||||
10. |
Summer's End
04:28
|
|||
|
Itt van az ősz, a falevelek hullnak már
De kinevet a gondolat, hogy hóhullás vár reám
Alkonyat tájt kitipegek a fény alól
És bemegyek az éj alá, mit záporként küld a Hold
A szabadság mint kitagadott érzelem
A hivatalos végtelenbe révedve sír lelkem s érted ég
Képszakadás a feketeség vér szaga vár
De szánalmat én már többé nem érzek majd hogyha elszáll
Remeg a hőség, arcom kezembe temetem
Szakad a bőr és fájdalom a tenyeremen
Kinyitom testem s szívemet még ahogy dobog
Markodba zárom és átadom a tudatom
Szerelem lángja kánikula nyaramon
De tagadom létét, mert letör a fájdalom
Mint kicsi kis rózsát, mint a vihar téped
És őszi fagyként a szirmaimat taposod
Színezüst jég
Átkarol száz zivatar
Vén ereklyék mocsárként húznak magukkal
Hol szakad az ég a siralom a légbe száll
Kiszáradó torkomon vigaszként könnytenger csordogál
És ezért akar
A szabadság mint kitagadott érzelem
A hivatalos végtelenbe rángatni lánc végén vágyaim
Képszakadás a fekete jég szétkalapál
És tépked mint lombot, szétszór, s kopasz fának hagy az utókor
Remeg a hőség, arcom kezembe temetem
Szakad a bőr és fájdalom a tenyeremen
Kinyitom testem s szívemet még ahogy dobog
Markodba zárom és átadom a tudatom
Szerelem lángja kánikula nyaramon de
Tagadom létét, mert letör a fájdalom mint
Kicsi kis rózsát, mint a vihar téped és
Őszi fagyként a szirmaimat taposod szét…
|
||||
11. |
Indestructible
04:53
|
|||
|
Whenever I feel I’ve lost my mind
Whenever I’m in a vortex of pain and doubts
Sleepless nights creep into my life sometimes
Resurrecting nightmares from a former life
Pierce the pain
Leave your body now
Pierce the heart
Bleed and and live again
You’re indestructible
Arisen broken idol from the ground
Whi~spering “leave you fool this is a rebound”
Sleepless nights are a constant guest for now
But the sleep is for the weak ones anyhow
Destroy the mind of the man and nothing happens anymore
Destroy the heart and the screams will rip your ears just as a roar
Void keeps the flame reigniting sealing feelings forever
Is this what love really means or is this just my fever
|
||||
12. |
Purify Me
04:18
|
|||
|
Purify me
Of the tainted sinful sorrow
Crucify me
When the Sun rises tomorrow
Follow me...
Into the endless calming sea
Purify me
For this hell is breaking loose
Crucify me And
promise me it will be smooth
Don’t follow me...
Until I get some dignity
Anyhow this suffering
Won’t last long
Distant light may brighten
The day of the doom
Some of me might still
See the fate of the world
Lucid dreams... they are real
But they are my burden...
Purify me
This has never been this hard
Crucify me
And my ever craving part
Follow me
On the doomed path of all eternity
Purify me
Before evil demons rise
Crucify me
They will not compromise
Don’t follow me...
...Just purify me...
...Purify me...
...Purify me…
|
||||
If you like Obsidian Shell, you may also like:
supported by 4 fans who also own “Mooniversary”
Second favourite: "I Fade". Other great (!) songs are "Ocean" amd "Mainland" (which has a Loreena McKennitt-meets-Within Temptation vibe) I have procrastinated buying her "Kings & Queens" album. I shall fix that immediately.
go to album
THE SHAPE
by DANCE WITH THE DEAD
supported by 4 fans who also own “Mooniversary”
Like a fast paced horror movie with guitars. Except you never want it to end. Until maybe their next album comes out.
go to album
supported by 4 fans who also own “Mooniversary”
This is a masterful creation, laden with catchy, toe-tapping tracks. With a few exceptions, the vocals are all clean, with interesting lyrics. It's a banger through and through, and demonstrates that there's still plenty of creative space within the symphonic/power metal genre. If you're into Frozen Crown, Temperance, and the wave of really solid material out of Italy, this will do you.
go to album
Sundered
by Where The Waves Are Born
Scalding metalcore from Spain, “Where the Waves Are Born” swings from clean to growled vocals over blindingly intricate fretwork.
go to album
Wind, Breeze, or Breath
by STARER
Another scorcher from the phenomenal one-man black metal outfit STARER, with mind-flaying riffs and eerie tremolo-picked melodies.
go to album
Towers of Gold
by Sacred Outcry
A powerful metal opus, blending soaring vocals, intricate melodies, and thunderous riffs for an epic listening experience.
go to album
supported by 4 fans who also own “Mooniversary”
go to album
