Fájdalom, keserű magány
Végtelen gyilkos homály
Kietlen poros úton jár
Egyszer majd önmagára talál
Két hegycsúcs közt a fellegvár
A sóhaj sem visszhangzik már
Vérző szív, és egy sápadt arc
Ez volt az utolsó... harc!
Csillogó szempár, mi lelkembe néz
Két kósza könnycsepp, ennyi az egész
Talán a véletlen, talán a kegyetlen világ...
(vette el azt az érzést, ami mindig sorára vár)
Talán a képzelet, talán egy nem létező száj
(mondta el, hogy mit érezzek, amitől kevésbé fáj)
Talán a létezés, talán, hogy érzem azt, hogy ég
(ég és föld, amit érzek s mit érzek, hogy érezhetnék)
Ne várd el tőlem azt, hogy ellenség légy
Várnék még, de ennyi most már tényleg elég
Két hegycsúcs közt a fellegvár
A sóhaj sem visszhangzik már
Vérző szív, és egy sápadt arc
Ez volt az utolsó harc!
Zöld falevél, fújja a szél
Egymaga jár és kél
Száz kicsi dallam, száz üres szó
Mindig ugyanaz mégsem jó
Egy kopott téglafal
Vár volt talán, vagy csak őrzi a testet
Erdő sötét árnyai
Védő kart nyújtanak, átölelik a lelket
Kívül az ember, belül csak egy gyermek
Mindkettő úgy tesz, mintha másik lenne
Egyik a falon kívül, másik a falon belül vár
Hogy mire, az neki is talány...
Álmok szigetén, felhők peremén
Ringó képek
Szállok sebesen, mégis kevesen
Érzik a véget
Őrök hadai, város falain
Fegyvert fognak
Kormos menedék, szálló lövedék
Nem léteznek...
Egyszarvúk és vámpírok közt
Csillogó réteken látom e
Tündérföldről szóló mesét még..
De ennyi elég!
Szív... amit földhöz csaptak
Lét... amit eltiportak
Dal... ami nem szól többé már...
Vár... ami összeomlott
Kép... amit foltot hagy
Az érzés, mely messze száll...
Vég nélkül azt kérdem, miért?
Nincs szív, hát nincs veszteség
Kezdet a fájdalmas vég
Utolsó zord ölelés...
Scalding metalcore from Spain, “Where the Waves Are Born” swings from clean to growled vocals over blindingly intricate fretwork. Bandcamp New & Notable Mar 19, 2023
Another scorcher from the phenomenal one-man black metal outfit STARER, with mind-flaying riffs and eerie tremolo-picked melodies. Bandcamp New & Notable Jul 31, 2023